Budapesti kalandok görög hölgyekkel

2013 őszén görög hölgyeket kalauzolhattam Budapesten. Szervezett buszos csoporttal érkeztek, de ők hárman külön szerettek volna szétnézni. Elsősorban az érdekelte őket, milyenek az üzletek Budapesten. “Bazár” is érdekes lett volna, azaz valami piacféle, de a kevés rendelkezésre álló idő miatt mégis inkább a Váci utcát választották.

A vásárlóhoz türelem kell

Érdekes volt figyelni az eladókat, a sok-sok meglátogatott üzletben mindenfélével találkoztunk. A ritkábban hallott, egzotikusnak tűnő görög nyelvet megcsodáló bűbájos, kicsi, de vevőkkel zsúfolásig telt ajándékboltban dolgozó eladó hölgytől kezdve a kimondottan utálatos, ürességtől tátongó nagyáruházban unatkozó eladóig minden felkerült a palettára.

Merthogy ezekhez a hölgyekhez igazán nagy türelem kellett. Na nem nekem, én imádtam ezt az élményt, de eladók, pénztárosok részéről igen. Miért nem lehet alkudozni (Tényleg, miért nem? Törvény nem tiltja, ha jól tudom.), ezt most megveszem, abból még kérek hármat, nem ezt mégiscsak visszaadom, ezeket euróval fizetem, azt forintban, nem mégsem, mégis inkább az egészet forintban, nem, az mégsem kell …. Elég hosszú ideig tartott, mire eldöntötték, mit vesznek, és milyen pénznemben fizetik ki. De talán jó lecke, meg kellene már tanulni a magyar eladóknak is, hogy akkor is a vevő a király, ha nehezen dönt is, mert a végén ő fizet.

Telezsúfolt szatyrokkal a kezükben megállapították, hogy Budapest nagyon drága és a német C & A-ban sokkal divatosabb holmik vannak, ide biztosan a maradékot hozzák.

Kávéház, délutáni ebéd

Utunk ezután a Gerbaud-ba vezetett, ahol nem kimondottan barátságosan felszólítottak, hogy az a nemdohányzó rész, üljünk át néhány asztallal odébb. Mindez kint, ahol rajtunk kívül nem volt más vendég!!! Görögországban sem szabad már jó ideje dohányozni, de ez kintre nem vonatkozik. Főleg így, hogy a kinti rész megosztott, pedig egy légtérben van és a széláramlatokat sem lehet befolyásolni, mi értelme van? Vagy mindez vendégnevelési célzattal van?

Még egy gulyáslevesre is átültünk az étterembe, amiről a hölgyek megállapították, hogy nagyon finom, de túl drága, mert mégiscsak egy leves, Athénban sokkal olcsóbb lenne ilyesmi.

Nagyon érdekes nap volt, görög nyelvtudásomnak sokat segített, bár a nap vége felé (ami 11 körül volt, ez még kora estének számít Athénban) már semmilyen nyelven nem tudtam rendesen beszélni, se németül, se magyarul.

A hölgyek később elkészített fotóalbuma és a visszajelzések – minden zsörtölődés ellenére – azt bizonyítják, hogy nagyon jól érezték magukat:

Ηπέροχη μέρα στην Βουδαπέστη!