Nisyros, Kos szomszédos kis szigete

Egy napon a szomszédos kis szigetre, Nisyrosra kirándultunk. Ez egy majdnem kerek vulkanikus sziget. 1/2 10-kor indult a hajó Kardamenából. 20 € fejenként, ha buszozni is akarunk, akkor 28 €. Mi ilyet vettünk a Kapetan Dimitris hajóra (Sail Away), ott a helyszínen, nem kell napokkal előre lefoglalni. Hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken később is megy a hajó, így két lehetőség van visszajönni 15.30-kor vagy 18.30-kor, mind a kettőre érvényes a visszajegy. Mivel nem tudtuk, mi vár ott, azért tettük hétfőre a kirándulást, így később is visszajöhettünk volna.

Nisyrosról

Nisyros egy tisztán vulkáni eredetű sziget, amely sokkal fiatalabb, mint a szomszédos Kos. Santorini, Milos és Methana mellett Nisyros a Kikládok ívének egyik aktív vulkáni szigete Görögországban. Területe 42 m2.

A sziget keletkezésére magyarázatot ad a görög mitológia. Poszeidón tengeristen segítette Zeuszt a titánok elleni harcban. Szárazföldön és tengeren is üldözte a rettegett óriást, Poliboteszt. Poszeidón elkapta és legyőzte az óriást Kos szigetén. Háromágú szigonyával letört egy darabot Kos szigetéről, és ezt a darabot Polibotész felé dobta. Olyan jól dobott, hogy ezzel elásta alatta az óriást. Így lett Kos sziget törött darabja Nisyros szigete. A vulkán azon a ponton fejlődött ki, ahol a Polybotesz szája van. Amikor az eltemetett óriás sóhajtozik, olyankor kitör a vulkán.

Valójában a tudósok felfedezték, hogy a sziget körülbelül 160 000 évvel ezelőtt, tenger alatti vulkánkitörések során keletkezett. A láva 3 szigetet alkotott, Strongeli-t, Giali-t és Nisyros egy részét.

Nevéről nem sokat tudunkk, valószínűleg az ókorban kapta. Homérosz szerint Nisyro lakói más szigetek lakóival együtt részt vettek a trójai háborúban. A delphoi Apollón istent és Poszeidón tengeristent imádták. Történelme szinte megegyezik a legtöbb Dodekanészosz szigetével, kedvező földrajzi fekvésének köszönhetően gyakran került katonai támadások célpontjává. A kalózok fénykorában a tengerek nem nyújtottak elég védelmet, így aztán úgy kellett kialakítani a településeket, hogy azok ne látszanak a tenger felől.

1312-ben Rodoszról érkezett lovagok foglalták el a szigetet. Hogy megvédjék a kalózoktól és különösen a törökök harcias támadásaitól, várrá alakították át hatalmas városfallal. Ez a védelem azonban nem tudta megakadályozni, hogy az erőd 1522-ben, hosszas ostrom után Rodosz szigetével együtt török ​​kézre kerüljön, és ettől kezdve ők uralták a szigetet. A törökök nem sokat időztek itt, a helybéliek elhitették a velük, hogy a vulkán kráterében egy szörny tanyázik, ezért leginkább csak az adókat beszedni jöttek a szigetre.

1912-ben az olaszok meghódították Nisyrost. A második világháború után a sziget végre elnyerte szabadságát. A múlt század közepén a Dodekanészosz többi szigetével együtt Görögországhoz csatolták.

Az apró sziget alig több, mint 1.000 lakossal büszkélkedhet, ennek fele nyugdíjas. „Fővárosa” Mandraki 680 lakossal. Nincs repülőtere, csak hajóval érhető el, ami a téli hónapokban időnként nehézkes. Végszükség esetére van egy helikopter leszállóhely.

Nincsenek természetes források, kevés a csapadék, ezért vízhiányos sziget. Korábban a problémát a csapadék tárolására szolgáló ciszternákkal oldották meg, még most is sok háztartásban van ciszterna. A víz tartályhajókkal történő szállítása Görögországból vagy Rodoszról folyamatosan magas költségeket okoz, 1991-ben tengervíz-sótalanító üzem épült.

A vulkáni tevékenységnek köszönhetően Nisyros szigete rendelkezik megújuló energiaforrásokkal. Kutatófúrások arra az eredményre jutottak, hogy a terület geotermikus potenciálja tíz évre elegendő lenne még a szomszédos szigetek, Kos, Tilos, Kalymnos és Leros energiaellátására. 1997-ben népszavazást tartottak, amikor is a lakosság a geotermikus energia felhasználása ellen döntött. Építenek ugyan egy kisebb geotermikus erőművet, de az áramellátást tenger alatti kábelen Kos szigetről kell megoldani.

Kb. 3/4 óra az út, a hajókázás a szigetek között mindig érdekes. Ott a Sail Away társaság buszára kellett felszállni, a buszon idegenvezető hölgy volt, aki mindent elmondott a szigetről angolul is meg németül is.

Nikia falucska

Először felvittek a 61 állandó lakossal rendelkező Nikia faluba. Csodás kis hegyi falu, gyönyörű templommal a főtéren (Mária templom). Kár, hogy a szép kavicsmozaikot eltakarták két kávézó asztalai meg székei. Van itt egy vulkanológiai múzeum is. Dehát ilyen szervezett úton nem nagyon van idő, szétnéztünk gyorsan a faluban – fentről rá lehet látni a kráterre, ittunk egy kiváló limonádét, aztán gyerünk tovább.

Stefanos-kráter

Ezután következett a fő attrakció, a vulkán, a Stefanos-kráter. Ide 5 € a belépő. Izgalmas egy élő vulkán tetején, igazából a megdermedt dugón járkálni, helyenként füstölög és kénes bűzt lehel. Ezek a fumarolák, ma már csak ennyi a vulkáni tevékenység. Elkerített részen vannak, mert nagyon forró ez a kénes gőz. Furcsa érzés elképzelni, hogy valahol a mélyben forró magma várja az alkalmat, hogy kitörhessen. Szépnek nem mondanám, de érdekes.

Mandraki

Eredetileg úgy gondoltuk, hogy innen gyalog tesszük meg a 8 km-es utat vissza a kikötőbe, de nincsenek igazán túrautak, elég kietlen a táj, aszfaltozott úton kellene ballagni végig, igen erős szélben. Így aztán visszamentünk a busszal. Mandraki városkában sétáltunk a házak között, az Ilikiomeni téren (Idősek tere – hmmm…) ebédeltünk – itt olyan sürgés-forgás van, mint Athénban a Monastiraki téren, csak az egész kisebb méretű. Ilyenkor nehéz elhinni, hogy a tér estére kiürül, a legtöbb látogató csak egy napra jön. Aztán ettünk még érdekes fagyit, ami helyi specialitás. Az enyém egy volcano volt, ez cseresznyés-meggyes, meg egy itteni mandulás, a neve soumada. Utóbbi létezik italkén, alkoholos és alkoholmentes változatban.

Aztán már menni is kellett a hajóhoz, mert nem akartunk 18.30-ig várni, annyira nem érdekes Mandraki. Maga a sziget érdekes lenne, megérdemelne hosszabb időt is. Találtunk jó helyeket a hajón legfelül, ami aztán nem bizonyult annyira jónak, amikor az erős szélben a a dülöngélő hajóra felcsapott a tengervíz. Amikor teljes zuhanyt kaptunk, inkább gyakorlott tengerész léptekkel letámolyogtunk egy emelettel lentebb, de ott se volt igazán jobb, ott is csak vidáman visítoztak a népek. A szemüveg tisztogatását fel is adtam, semmi értelme. De igazából nem zavart, hideg nem volt.

Scroll to Top