Palio Pyli – az elhagyott város
Meglátogattuk Palaio Pyli (Ó-Pyli vagy régi Pyli) várromot és a körülötte lévő elhagyott várost. Van előtte parkoló, reggel még hely is van. A bejáratnál viseletbe öltözött bácsika fotózkodott a turistákkal, amiért elvárt egy kis obuluszt. Belépő nincs, de ezt az akadályt le kell valahogy küzdeni. Adtunk neki 5 €-t, iszik majd belőle retsinát.
Valamikor a sziget fővárosa volt, a Bizánci Birodalom idején. Várát a 11. században építették a hegyre, fekvése tökéletes volt. Jól látható volt innen az oszmán part, de maga az erőd a tenger felől alig látható, a rossz szándékkal közeledők szeme elől jól el volt rejtve.
A falu a 15. században épült, de lakosai a 19. században egy kolerajárvány után elhagyták, új falut alapítottak Pyliben.
A régi faluban két 11. századi templom található, ezek sajnos zárva vannak, van egy oszmán időkből származó fürdő romja több más rommal együtt. Az erődbe egy egyenetlen, meredek úton lehet felmenni, helyenként mászni kell. Nem hosszú az út, megéri felmenni már csak a kilátás miatt is. Fentről már látható következő célunk, a Tigaki-tó sómezője.
Alyki Tigaki tó – most sómező
Ez a tó most szinte teljesen száraz. Valamikor sólepárló volt, Görögországban már az ókorban is ilyen mesterséges sós tavakból nyerték a sót.
A só fontos kereskedelmi áru volt. Hogy ezt pontosan mikor létesítették, azt nem tudni, de az Oszmán Birodalom idején itt sólepárlás folyt, ami 1989-ben megszűnt.
Természetvédelmi terület, ahol vándormadarak telelnek. Halak és puhatestűek a nagy sótartalom miatt nem élnek benne.
Élnek benne viszont sórákok, amelyek idecsábítják a flamingókat. Sajnos ők csak november körül jönnek, velük szeptember végén nem találkoztunk.
Most az egész olyan, mint egy rózsaszínbe hajló hómező. Érdekes a havas táj a 30 °C-os szeptemberi melegben. Kijelölt utak vannak rajta, csak itt érdemes járkálni, mert a só alatt a talaj sosem szárad ki teljesen.
A só tetején sirályok gubbasztanak, biztonságban érzik magukat, nem megy senki a közelükbe a süppedős sóban.
Plaka erdő – ahol a pávák élnek
Az Antimachia és Kefalos közötti úton a fenyőerdőben (mandulafenyők) van egy piknikezésre csábító hely. Helybéliek és turisák szívesen látogatják. Telis-tele van szelíd pávával. Nagy kék pávák, a kicsik még szürkék, és van egyetlenegy fehér. Megfogni, megsimogatni nem lehet őket, de egészen közel engedik magukhoz a látogatót. Nincsenek ketrecek, nincs kerítés, ha akarnának, elmehetnének innen, de nem teszik, kapnak elegendő eledelt.
Szabadban a pávák átlagban 20 évig élnek. A kakas farktollazata csak egy éves kora után jelenik meg és csak 3 éves korára fejlődik ki teljes pompájában, amit aztán legyezővé kiterítve büszkén mutogat. Ezt aztán a kakasok minden évben elveszítik az udvarlási időszak után, amikor az első fiókák születnek.
A természet nagyon jól elrendezte, mert bármilyen szép is, a tollazat nagy súlya miatt sok energiát igényel, hogy a páva magával vonszolja. Különösen akkor küzd vele, ha nedves a tolla, vagy ha fúj a szél. A gyönyörű tollak 2-3 napon belül teljesen kihullanak, csak a rövidebb barna tollak maradnak meg. A következő év márciusára a gyönyörű ékszer újra kinő. A leghosszabb tollak kb. 1,5 m-esek.
Egyébként a szétnyitott tollak mutogatása arra szolgál, hogy a kakas lenyűgözze a tojókat és elriassza a pávákat előszeretettel fogyasztó vadállatokat. A pávaszemek nem hiába kapták a nevüket, a dzsungelben ez a távolból úgy tűnik, mintha több állat is lenne ott.
Nagyon magasan a fákon alszanak, 5-7 m magasságban csücsülnek az ágakon.
Antimachia erőd
Ez már egy másik kirándulás, egy kis sétával egybekötve. A Leader II path elejéig kocsival mentünk, onnan gyalog. Kiváló gyalogút, szandállal is járható, de semmi árnyék nincs. Bár kocsival is elérhető a bejárat, mi a gyalogutat választottuk.
Ezen a helyen már a bizánci időkben vár állt, az első írásos emlék viszont későbbi időkből való, mely szerint a várat a 14. században építtette a Johannita rend nagymestere. Az erőd kb. 170 m magas fekvése lehetővé tette a tengeri utak ellenőrzését. Később a rend úgy döntött, hogy börtönként használja.
A 15. és 16. században az törökök próbálták bevenni. Miután Neratzia erőd Kos városban és Peripatia vára elesett, ide, Palio Pyli és Kefalos várába menekült a sziget lakossága, kb. 12.000 ember. Már a sziget fele török kézen volt, hatalmas rombolás, fosztogatás után nem tudni miért, egyszer csak visszavonultak. Végül aztán Rhodos megszállása (1522) és a Johannita rend veresége után az egész sziget az oszmán birodalom része lett, ami egészen 1871-ig tartott. Ez több, mint 300 év! Egerben “csak” 91 évig uralkodtak törökök, az is több, mint egy emberöltő!
A 20. században kétszer is pusztította földrengés, így ma már az erődítmény és a valamikori település 2,625 ha területén csak a várfal (970 m hosszú) és két templom áll.
Belépő nincs, de a bejáratnál itt is szívélyesen üdvözöl a romok őre görög népviseletbe öltözve, mond egy pár szót a várról meg lehet fotózkodni, aztán mindenki annyit ad, amennyit akar. Eredeti ötlet.
Agios Stefanos ókeresztény bazilikák romja
Βασιλική Άγιου Στέφανου – azaz Szt. István Bazilikák keresztelő kápolnával. I. e. 496 és 554-ben épültek, tulajdonképpen 2 bazilikáról van szó, egy kisebb és egy nagyobb van egybe építve. Nagyon szép helyen van a Kefalos félszigeten. A mozaikokról el lehet seperni a kavicsot, csak úgy láthatóak. Védelmi céllal szórták rá. Innen át lehet menni/úszni (mert nagyon sekély az elején) a bájos kis Kastri szigetre, kb. 230 m a távolság, ahol az Agios Nikolaos kápolna van.
Mi ezt kihagytuk. Tekintve, hogy a környéken sok nagy szállodakomplexust építettek, a strandot pedig telezsúfolták napozóágyakkal meg napernyőkkel, lemondtunk az itteni fürdőzésről meg szigetre úszásról. Holott ebben a nyári szezonban már érvényes az a márciusban életbe lépett törvény, amit a görög törülközőforradalmárok – a helybéliek, akik továbbra is ingyen szeretnének fürdőzni – kiharcoltak. Eszerint minden polgárnak biztosítani kell a szabad hozzáférést minden strandhoz, csak a strand max. felét szabad telerakni napozóágyakkal, azoknak is legalább 4 m-re kell lenni a parttól. És ez szállodákra is vonatkozik, ahol nem bérbe adják ezeket. Úgy látszik, ide még nem ért el a törvény keze.
Álmok strandja
A félsziget nyugati oldalán találtunk olyat, hogy Tripiti Beach egy kis öbölben, ez ki is volt helyenként táblázva. Itt a gugli hozzászólások szerint valami vadember uralkodik és kutyával fenyegetődzve erőszakkal belépőt szed, vagy napozóágyakat akar 10 eurókért bérbe adni, mondván, hogy az privát strand. Ilyen Görögországban nincs, amik voltak régről, azokat államilag kisajátítják.
Azért mi megtaláltuk az álmok strandját, csak kicsit körülményes megközelíteni. Ez a Paralia Formaika (Παραλία Φορμάικα), már nem annyira titok, mások is megtalálják, de nincs tömeg, nincs napozóágy, nincs napernyő. Vannak viszont sziklák a szélén, amik árnyékot adnak, ha kell. A legfinomabb homok, ami kicsit nedves, így nem fújja az arcunkba a szél. Hullámfürdő a sekély tenger türkizkékjében. Nekem tökéletes. Ha lehetne, hazavinném a kert végébe.
