Kos sziget fővárosa Kos város, ahogy sok görög szigeten a fő településnek nincs külön neve. Nyüzsgő turistaváros, főleg a kikötő környéke tele tavernákkal, kávézókkal. A legtöbb üzlet az Apellou és Ifestou utcákban található, szuvenírboltok, butikok, ékszerüzletek végtelen sora. Ez a környék szeptemberben sem kong az ürességtől. A sziget lakóinak több, mint fele itt él (kb. 19.000 lakosa van), a gazdasági és a kulturális élet is élénk. Él itt egy kislétszámú muszlim kisebbség is.
A város környéke kb. 5000 éve lakott. Kr.e. 2000 és 1600 között itt alakult ki a minószi civilizáció egyik legjelentősebb, Krétán kívül található települése. Kr.e. 1450-től mükénei befolyás alatt állt.
Az 1933-as földrengés a belváros nagy részét lerombolta, ennek egyetlen előnye volt, hogy felszínre kerültek az ókori város romjai. Lépten-nyomon ókori romokba botlunk, ezek szabadon látogathatók. 2017-ben ismét földrengés okozott nagy károkat. Azóta a Johannita rend Neratzia erődje nem is látogatható. A Casa Romana, egy római lakóház szép mozaikokkal látogatható ugyan, de én persze pont egy keddi napot néztem ki erre, amikor zárva van. Ilyen az én szerencsém. Az sem vigasztal, hogy ezt tudtam, csak a számos élmény közepette elfelejtettem. Sosem értettem, hogy turista látványosságok, múzeumok miért vannak zárva egyes napokon. A turistának nincs hétvége, kedd, vagy bármilyen hétköznap, minden nap nyaral.









Ókori agora
Az ókorban az agora volt a görög városok központja, beszélgetések helyszíne, piactere. Szent terület volt a szentélyek miatt, így aztán bűnösök nem léphettek be ide. A szavazás is itt folyt, a kihelyezett urnába dobták bele a város polgárai a rávésett nevekkel a cserépdarabokat a cserépszavazáskor. Ezzel a város egy befolyásos polgárát 10 évre száműzhették, nem feltétlenül büntetésként, megelőzésként is, még mielőtt elkövethette volna csalárd tetteit. Lehet, hogy elrettentő erővel bírna ma is?



Hippokratész fája
Különböző fák különböző helyeken már többször váltak a történelem részévé. Azzal, hogy egy híres személy ültette őket, vagy csak elidőzött alatta. A hálás utókor féltve őrzi ezeket a természeti ereklyéket. Így van ez a Platán terén Kos városban is, ahol a történet jó 2400 évvel ezelőtt kezdődött…
Egy fa, mint az orvostudomány szülőhelye. Miközben Hippokratész a város főterén a platán alatt ült, és a gyógyításról szóló elméleteit fejtegette, nem tudhatta, hogy évezredek múlva “a modern orvoslás atyjaként” fogják emlegetni, orvosok és hétköznapi emberek fognak Kos szigetre zarándokolni, hogy egy göcsörtös fa árnyékban tisztelegjenek az emléke előtt.
Egy legenda szerint a fát Hippokratész maga ültette. Eszerint a fa életkora több, mint 2400 év kellene hogy legyen. Másik legenda szerint Pál apostol Kr.u. 57-ben a platánfa alatt hirdette a kereszténység igéit. Ez vagy igaz, vagy nem, ki emlékszik már, de jó hinni a legendákban.
Fajtáját tekintve Hippokratész fája egy keleti platán, a Platánfa terén áll. Törzsátmérője 4,7 m, koronája kb. 18 m. Rovarok és gombák támadják, ezért törzse üreges.



A mai fa a vizsgálatok szerint max. 500 éves lehet. Ezért azt gyanítják, hogy az eredeti fából növekedett valamelyik utód lehet. Pontos életkorát a törzs üregessége miatt nem lehet meghatározni. Az ágakat részben alátámasztják, 1985 óta miniszteri rendelet alapján védelem alatt áll. A platánfa több ágát ültették el világszerte.
A Hippokratész platán előtti téren több tucat embert akasztottak fel elrettentésül az oszmán hatóságok a görög szabadságharc idején (1821–1829).
Hippokratész
Kos leghíresebb lakója i.e. 460 körül született. A mesterségek apáról fiúra szálltak, így a fiatal Hippokratészt apja vezette be az orvoslásba. Apja úgy tartotta, az Aszklepiádok nemzetségéből, egyenesen a gyógyítás istenétől, Aszklépiosztól származnak.
A koszi Hippokratészt az „orvoslás atyjának” nevezik. Abban az időben keveset tudtak az emberi testről, még kevesebbet a betegségekről és az egészségről. Úgy tartották, hogy a betegségeket az istenek küldik az emberekre büntetésként, amikből imák segítségével lehet kigyógyulni – esetleg.
Hippokratész elutasította ezt, ő volt az első, aki a betegséget az étrend, az életkörülmények és más tényezők által okozott természetes jelenségként azonosította. Ez a oda vezetett, hogy az orvostudomány a vallástól és babonás befolyásoktól elkülönülő saját tudományággá vált. Hippokratész híresen okos volt volt, de a hippokratészi orvoslás nagy részét a tanítványainak tulajdonítják. A hippokratészi eskü szelleme a mai orvosi esküket is áthatja. Számtalan tanítványt képezett ki Kos szigetén, ennek helyszínét Kos város magáénak nevezi, a központjában volt a platánfa alatt. Magas kort ért meg, végül a thesszáliai Larisszában halt meg.
Aszklepion
A várostól délkeletre kb. 4 km-re található a sziget legnagyobb jelentőségű ókori szentélye. Aszklépiosznak, az orvoslás istenének szentelték. Cipruserdők borítják a dombot, ahová épült. A béke és nyugalom helye lehetett valaha a teraszosan épített ókori szanatórium és gyógykomplexum, a bejárat előtti sétány ma is ezt sugallja.
Csaknem 800 éven át érkeztek ide emberek a Földközi-tenger keleti térségéből, hogy gyógyulást találjanak ilyen-olyan bajokra. Nagy szaktudás koncentrálódott itt, de szükség volt a gyógyító istenségek kegyeire is, enélkül a legjobb orvosi tudás ellenére sem volt lehetséges a gyógyulás. A jól fizető betegek kőből épült betegszobákban lakhattak magában a szentélyben, míg a szegényebbek valószínűleg egyszerű kunyhókban aludtak a környéken.
A páciens belépőként, még a konzultáció előtt áldozatot mutatott be Aszklépiosz temploma előtt. A gazdagok bikát, vagy legalábbis birkát vágtak, a szegényebbek csirkét ajánlottak fel az istennek. A húsnak csak egy része szolgált áldozati ajándékként, a többit maguk a zarándokok, de főleg a papok és a szentély alkalmazottai fogyasztották el. Mielőtt felállították a diagnózist, a zarándokoknak egy vagy több éjszakát a gyógyító hálóteremben kellett tölteniük. Ott aztán valamiféle szereknek köszönhetően álmot láttak, amelyben maga a gyógyító isten jelent meg. Az álmokat elmesélték a gyógyítónak, aki gyakran egyben pap is volt. Az álmok értelmezése elősegítette, hogy a betegek hittek a diagnózisban és a terápiás javaslatokban – a pszichoszomatikus megközelítés tökéletes volt. A terápia lényeges része volt a gyógynövények és fürdők elrendelése, de mindenekelőtt az egészséges élethez nyújtott tanácsokat . Ha valami nem működött, az könnyen visszavezethető volt az istenek akaratára.



Az alsó teraszon oszlopcsarnokok sorakoztak, a boltíves fülkékben különböző istenek szobrai álltak. A síkság déli részén talált felirat említi Gaius Stertinius Xenophon Kos szigeti orvost, Claudius római császár személyes orvosát. Az épületek egy csoportja a tanítást szolgálta.
A középső terasz a komplexum legrégebbi része, Kr. e. IV. századból származik. Orvosi kezelésekre az i.e. I. században került sor. Itt voltak a gyógyfürdők. Több jón stílusú templomot találtak itt, amelyeket Aszklépiosznak szenteltek, és egy később épült, korinthoszi stílusú Apollón-templomot.
A harmadik szinten egy nagy, dór stílusú márványtemplom állt, az epidauroszi Aszklépiosz-templom másolata. Található itt egy keresztény oltár, a templom a bizánci időkben keresztény templomként működött.
