Séta egy képeskönyvben
Oia [Ia] kedves kis település, magas sziklaszirtről néz le a kráterre Szantorini északi csücskén. Állandó lakosa igazán nem sok van, olyan 1200 körül a hozzá tartozó mélyebben fekvő kikötővel és kisebb településekkel együtt. Thirasia, a szemben fekvő sziget is ide tartozik közigazgatásilag összes 319 lakosával. De ez igazán csak télen látszik, amilyen kicsi, olyan kedvelt a turisták körében. A fenti fotóhoz kb. negyed órát kellett várni, amíg ilyen üres lett a kis sikátor, így is még le kellett róla vágni egy raszta-frizurás fiatalember feje tetejét.
Sokan csak Krétáról ugranak át rövid időre, Kréta csak 150 km-re van innen. Mások egész nyaralásukat itt töltik ebben a festői kis faluban. Oia keskeny kis utcái tele vannak méregdrága bárokkal, kávézókkal, éttermekkel, souvenirboltokkal, divatüzletekkel, kézműves boltokkal, közöttük igazán színvonalasak és giccsesek. Kapható itt minden, mi szem-szájnak ingere, csak tudja kifizetni a turista. Görögországban itt a legmagasabbak az ingatlanárak, így drágák a bérleti díjak, amit valahol be kell hozni.
Itt található Európa legbájosabb könyvesboltja, az Atlantis könyvesbolt – a The New York Times hosszabb cikket írt róla.
Oia rövid története
A 13. században a Naxosi Hercegséghez tartozott, ahol a velenceiek voltak az urak. Az Agios Nikolaios kastély-erőd maradványai ebből az időből származnak, ez ma a naplemente-csodálás legkedveltebb helye.
A 16. században a török szultánnak fizetett adót, de még a Crispo család uralkodott, majd a Oszmán birodalom teljesen bekebelezte. Ekkor még Apanomeria néven jelezték a térképek, egészen a 19. századig. Jelenlegi nevét a 19. század második felében kapta. A Földközi tenger keleti felével élénk kereskedelmet folytatott, fontos tranzitállomás volt Oroszország és Alexandia között.
A környéken kiváló minőségű bort termeltek, ezt még Franciaországban is elismerték, ahová exportálták. Hanyatlása a Pireusi kikötő felemelkedésével egybeesett, a tengeri kereskedelem teljesen áttevődött oda.
1956-ban Amorgos sziget közelében földrengés pusztított, a legerősebb utórengés epicentruma a közelben volt, ez hatalmas károkat okozott, ami azt eredményezte, hogy elvándorolt a lakosság egy része.
1976-ban a Görög Idegenforgalmi Centrum 15 évre szóló programot indított a tradicionális települések megtartására és fejlesztésére. Ennek köszönhető a házak és egész házcsoportok restaurálása. Az tengerészek valamikori egyszerű házaiból, barlanglakásaiból vendégfogadók, szállodák, éttermek lettek, a magasabb árkategóriába sorolva. Ezért a nagy volumenű restaurálásért 1979-ben Europa Nostra díjat kapott, 1986-ban pedig a szófiai Építészeti Biennálé díját nyerte el.