Profitisz Iliász hegy és kolostor
Szerpentinút vezet a Iliász, vagy Illés próféta hegyére, amely 567 m tengerszint feletti magasságával Szantorini legmagasabb kiemelkedése, már messziről látható. Fent van egy radarállomás, oda már belépni tilos. Ezen kívül egy kolostor, melyet 1711-ben Gavriel és Joachim szerzetesek kezdtek építeni. Fénykorában, 1880-ig 10-20 szerzetes lakta, ma már csak 5. A kolostornak 8 kápolnája van és birtokai Fira és Amafi környékén. Iliász próféta csodatévő ikonját nagy szárazság idején sokszor előveszik, és arra kérik, küldjön esőt a szigetre. A szerzetesek évek óta küzdenek azért, hogy eltávolítsák a kolostortól 20 m-re található katonai radarállomást.
A hegyről gyönyörű a kilátás, már csak ezért is érdemes felmenni, a sziget kb. 4/5-e látható, a többit eltakarja a radarállomás. Maga a hegy egyébként nem lávakőből, hanem márványból és agyagpalából áll, még a lávakitörés előtti időből származik.
Innen gyalogút vezet a következő állomásunkra, Archaia Thirába, de mi kocsival mentünk. Inkább majd ott járkálunk az ókori város romjai között.
Persze aki kocsival megy Archaia Thirába, nagy kerülőt kénytelen tenni, de útközben, Exo Gonia falucskában kincsekre bukkanhat.
Ókori Thira
A 360 m magas Mesa Vouno hegy meredek csúcsán találhatók az ókori város romjai. 800 m hosszú, 2-4 m széles utcája mellett reprezentatív épületek sorakoztak, a platón az agora volt, körülötte lakóházak, a tenger felé pedig egy templomokkal teleépített negyed. A színházat a hegyoldalba építették, így a természet maga szolgáltatott grandiózus kulisszát az előadásokhoz.
Története
Mint minden más látnivalóra, itt is igaz, a történetük nélkül az épületek, de főleg azok romjai, csak élettelen, lélektelen kövek. Ezért szeretem előre megnézni, mi is volt ott, amit megnézünk, kik és miért építették, mit csináltak ott, aztán utána más szemmel újra összefoglalni.
A vulkánkitörés után évszázadokig tartott, mire újra benépesült a sziget. Hérodotosz és Pausanias említenek ugyan korai föníciai településeket a szigeten, de nincsenek leletek ebből az időből. A várost Spártából érkező dór gyarmatosítók alapították az i.e. 9. században, miután felismerték a magas hegygerinc stratégiai előnyeit. Első uralkodójuk Theras volt, akiről a város és maga a sziget is a nevét kapta, újgörögül Thira. Eleinte csak egy jelentéktelen kis város volt, jelentősége akkor nőtt, amikor ők maguk is kolóniát alapítottak a mai Líbia területén, Kyrenaika városát, ahol százezren is laktak.
Az i.e. 3. században az egész Égei tengeri ptolemaioszi hadiflottát a város kikötőjében állomásoztatták. A tisztek kényelmére teljesen átépítették a várost, ekkor épültek a reprezentatív perisztülionos (oszlopfolyosóval körbevett átriumos) házak. Eleinte csak a tisztek és olyan 300 katona állomásozott itt, később különböző tisztségviselők és nyugalmazott tisztek költöztek ide. A katonák egyrészt szárazföldi görögök, másrészt egyiptomi zsoldosok voltak, akik magukkal hozták a kultúrájukat. A flottát i.e. 145-ben máshová helyezték innen.
A római időkben az i.e. 1. században a sziget és ezzel a város az Asia provinciához tartozott. Nem laktak itt magas tisztségviselők, mégis a jólét nyomai fedezhetők fel a fényűző épületek maradványain. Bizánci időkben püspöki székhely volt, az 5. századig ezt volt a szigeten az egyetlen városias települése.
726-ban egy kisebb lávakitörés maga alá temette a várost, ami a történet végét jelenti.
