Szantorini és fővárosa Fira

Szantorini kék ajtós és ablakkeretes hófehér házairól, kék kupolás ortodox templomairól nagyon sok szép kép kereng mindenhol, sokan azonosítják Görögországgal, pedig csak egy kis része annak. Az egész Szantorini-mániát a helyszínen lehet megérteni, csak a házak között járkálva érezhető, hogy a hangulat felülmúlja a legszebb fotókat is. Turistaszezonban szabályosan ellepik a látogatók, a luxushajók és a nemzetközi repülőtérre érkező repülők folyamatosan ontják magukból a turistákat.

Utószezonban már más a helyzet, bár ezt októberben még annyira nem vettük észre. 2015-ben 790 ezren érkeztek csak luxushajóval! A sziget magas romantika-faktorral rendelkezik, nagyon sokan mondják itt ki a boldogító igent. Vagyonosabb kínaiak körében ez különösen nagy divat. Valahol azt olvastam, hogy Szantorinin több esküvőszervező székel, mint rendőr.

Igazából nem is egy szigetről van szó, hanem egy szigetcsoportról. A fősziget Thira, a többi Thirassia, Palea Kameni, Nea Kameni és Aspronisi. Csak Thira és Thirassia lakott, igaz, utóbbi csak kb. 150 lakost tud felmutatni.

Szantorini története röviden

A görög mitológia szerint Euphémosz, Poszeidón fia egy rögöt dobott a tengerbe, ebből keletkezett a sziget. Szantorini szigetén i.e. 3000 körül telepedtek le a minósziak, akkor még egy kerek sziget volt. I.e. 1613-ban (± 13 év) egy hatalmas vulkánkitörés nagy változásokat hozott, a sziget közepe magába roskadt, hatalmas kráter, a kaldera keletkezett. Egy félhold alakú sziget alakult ki, ami ma a fősziget, melynek kráter felőli oldala szinte merőleges, külső oldala lankásan fut ki a tenger felé.

Az ókori filozófus, Platón szerint ez a természeti katasztrófa vezetett a hatalmas királyság, Atlantisz elsüllyedéséhez. A vulkánkitörés után újra minósziak telepedtek le, de ők a krétai kultúra leáldozásával innen is eltűntek. Föníciaiak, majd dórok jöttek, i.e. 146-tól, mint egész Görögország, a Római majd Bizánci Birodalomhoz tartozott. Velenceiek, genovaiak, törökök marakodtak az uralomért. Mai nevét is a velenceiektől kapta, Szent Heléna szigetének, azaz Santa Irini-nek nevezték. A 16. századtól az Oszmán Birodalomhoz tartozott. A görög szabadságharc után, a 19. sz.-ban alapított önálló állam területéhez Szantorini is hozzátartozott. A 2011-es adatok szerint 17 430 állandó lakosa van.

Fira

A sziget fővárosa Fira, 300 m magasan trónol a kráter peremén. Ennek megfelelően épültek házai, ahogyan a sziklák engedték, oda vájták a fehérre festett, nyáron kellemesen hűvös házakat. Így tekervényes kis utcák alakultak ki, ahol nem is lehet autóval közlekedni. A különböző szinteket lépcsők kötik össze. A szigeten nem nagyon vannak fák, így a hagyományos házak tetőkonstrukciói dongaboltozatból állnak. Valamikor a szegények laktak ilyen barlanglakásokban, ma főleg luxusszállodák birtokolják ezeket, ahol nem ritkán potom 1.000 euróért már lehet szobát kapni egy éjszakára. Természetesen kilátással a Kalderára, innentől fogva persze ingyen van a naplemente.

A régi kikötőbe gyalog, vagy szamár-, öszvérháton lehet lejutni. Ez persze helyenként egy kicsit megnehezíti a gyaloglást választók dolgát, a szamaraknak nincs külön illemhely. Sajnálom is szegényeket, főleg amikor a szép kövérre hízott turistákat cipelik naphosszat le-fel a lépcsőkön. Még egy lehetőség van le- vagy feljutni, a kötélfelvonóval, ez a Teleferik. Innen nagyszerű a kilátás a kalderára, csak nagyon gyorsan eletelik az utazási idő.