Szantorini kék ajtós és ablakkeretes hófehér házairól, kék kupolás ortodox templomairól nagyon sok szép kép kereng mindenhol, sokan azonosítják Görögországgal, pedig csak egy kis része annak. Az egész Szantorini-mániát a helyszínen lehet megérteni, csak a házak között járkálva érezhető, hogy a hangulat felülmúlja a legszebb fotókat is. Turistaszezonban szabályosan ellepik a látogatók, a luxushajók és a nemzetközi repülőtérre érkező repülők folyamatosan ontják magukból a turistákat.
Utószezonban már más a helyzet, bár ezt októberben még annyira nem vettük észre. 2015-ben 790 ezren érkeztek csak luxushajóval! A sziget magas romantika-faktorral rendelkezik, nagyon sokan mondják itt ki a boldogító igent. Vagyonosabb kínaiak körében ez különösen nagy divat. Valahol azt olvastam, hogy Szantorinin több esküvőszervező székel, mint rendőr.
Igazából nem is egy szigetről van szó, hanem egy szigetcsoportról. A fősziget Thira, a többi Thirassia, Palea Kameni, Nea Kameni és Aspronisi. Csak Thira és Thirassia lakott, igaz, utóbbi csak kb. 150 lakost tud felmutatni.
Szantorini története röviden
A görög mitológia szerint Euphémosz, Poszeidón fia egy rögöt dobott a tengerbe, ebből keletkezett a sziget. Szantorini szigetén i.e. 3000 körül telepedtek le a minósziak, akkor még egy kerek sziget volt. I.e. 1613-ban (± 13 év) egy hatalmas vulkánkitörés nagy változásokat hozott, a sziget közepe magába roskadt, hatalmas kráter, a kaldera keletkezett. Egy félhold alakú sziget alakult ki, ami ma a fősziget, melynek kráter felőli oldala szinte merőleges, külső oldala lankásan fut ki a tenger felé.
Az ókori filozófus, Platón szerint ez a természeti katasztrófa vezetett a hatalmas királyság, Atlantisz elsüllyedéséhez. A vulkánkitörés után újra minósziak telepedtek le, de ők a krétai kultúra leáldozásával innen is eltűntek. Föníciaiak, majd dórok jöttek, i.e. 146-tól, mint egész Görögország, a Római majd Bizánci Birodalomhoz tartozott. Velenceiek, genovaiak, törökök marakodtak az uralomért. Mai nevét is a velenceiektől kapta, Szent Heléna szigetének, azaz Santa Irini-nek nevezték. A 16. századtól az Oszmán Birodalomhoz tartozott. A görög szabadságharc után, a 19. sz.-ban alapított önálló állam területéhez Szantorini is hozzátartozott. A 2011-es adatok szerint 17 430 állandó lakosa van.
Fira
A sziget fővárosa Fira, 300 m magasan trónol a kráter peremén. Ennek megfelelően épültek házai, ahogyan a sziklák engedték, oda vájták a fehérre festett, nyáron kellemesen hűvös házakat. Így tekervényes kis utcák alakultak ki, ahol nem is lehet autóval közlekedni. A különböző szinteket lépcsők kötik össze. A szigeten nem nagyon vannak fák, így a hagyományos házak tetőkonstrukciói dongaboltozatból állnak. Valamikor a szegények laktak ilyen barlanglakásokban, ma főleg luxusszállodák birtokolják ezeket, ahol nem ritkán potom 1.000 euróért már lehet szobát kapni egy éjszakára. Természetesen kilátással a Kalderára, innentől fogva persze ingyen van a naplemente.
A régi kikötőbe gyalog, vagy szamár-, öszvérháton lehet lejutni. Ez persze helyenként egy kicsit megnehezíti a gyaloglást választók dolgát, a szamaraknak nincs külön illemhely. Sajnálom is szegényeket, főleg amikor a szép kövérre hízott turistákat cipelik naphosszat le-fel a lépcsőkön. Még egy lehetőség van le- vagy feljutni, a kötélfelvonóval, ez a Teleferik. Innen nagyszerű a kilátás a kalderára, csak nagyon gyorsan eletelik az utazási idő.
