Szantorini a Kikládok leghíresebb szigete, fehér-kék csodája, melynek impozáns természeti szépsége, hangulatos architektúrája, híres naplementéje és nem kevésbé gyönyörű napfelkeltéje már a fotók, filmek láttára megbolondítja az ember szívét. Ide nem ért el a görög válság, ide mindig is özönlöttek a látogatók az egész világról, naplementét nézni, esküvőt tartani. Ázsiai körökben különösen népszerű, sokan eljönnek ide csak fotózkodni, már az esküvő után. Ez a népszerűség látszik az árakon is.
Indulás Bécsből
De vissza az elejére. Reggel korán kellett indulnunk, mert a repülőnk Bécsből indult. Nem volt nehéz hátat fordítani a ködös, nyálkás őszi időnek, aranyló őszről éppen szó sem volt. Abból az indíttatásból vettünk Bécsből induló jegyeket, mert nincs Budapestről közvetlen járat, ha pedig Athénban órákig kell várni a továbbutazásra, akkor már mehetünk autóval Bécsig is, azt legalább tudjuk valamelyest befolyásolni. (Még élénken emlékezetünkben él Rhodosi kalandunk a visszaúton, amikor a gép meghibásodása miatt lekéstük Athénban a budapesti járatot.) Egyetlen hátránya, hogy a parkolás kb. 2x annyiba kerül Fischamendben mint Vecsésen (68 €, 9 napra). Ráadásul az őrzöttnek titulált parkoló kapuja éjjel-nappal tárva-nyitva áll és sehol egy lélek, aki őrizné. De nem volt semmi probléma, jól működött.
Hurrá, repülünk!
A repülőtér/repülőút a szokásos: tömeg, sorbanállás, tapizás a biztonsági ellenőrzésnél, gyaloglás kilométereken keresztül kietlen folyosókon, gate-ek végtelen sora mellett a tranzitváróban, küzdelem az ülőhelyért. Tényleg, miért nem lehet ilyen helyeket hangulatossá, széppé tenni? Méghogy kényelmes utazás a repülés! Legfeljebb gyorsabb, de az is csak maga az utazás. Ami körülötte van, az inkább szörnyű fárasztó. Neonfényes idill érthetetlen hangosbemondóval, hogy még az olvasásra se tudjon koncentrálni az ember. A légi utaskísérőket pedig szerintem külön oktatják arra, hogyan kell egyhangúan énekelve bemondani valamit, hogy még azon a nyelven se tudja értelmezni az ember, amit egyébként jól ért. Csak a pilóták tudnak normál hanglejtéssel bemondani valamit.
Végre megérkeztünk
A majd egy órás késés ellenére Szantorini repülőterén várt minket Stavros, a Mirsini panzió barátságos tulajdonosa. Karteradosban laktunk, innen gyalog is el lehet menni a fővárosba, Firába. Mielőtt a panzióba vitt, megmutatta környék jó görög tavernáit, a péket, az autókölcsönzőt, a buszállomást, szóval mindent, ami megkönnyíti a tájékozódást. Ahol lehetett, be is protezsált a biztonság kedvéért, csak hogy lássák, hogy mi nem szokásos turisták vagyunk, hanem Stavros vendégei. Hangos dudálással, kiabálással, nehogy valakinek elkerülje a figyelmét.
A 25 °C feletti októberi melegben a panzió terasza a nagyszerű kilátással azonnal feledtette az utazás fáradalmait. Az itthon már lengének számító őszi öltözetem rövid időn belül túl melegnek bizonyult. Stavros először is saját borával kínált – erős vörösbor, leginkább a madeira borra hasonlított. Elmondta, mik azok a szigetek, amik láthatók a teraszról: szemben Anafi, balra Amorgos, Naxos, jobbra tiszta időben Kréta csücske látható. Fantasztikus!
