Bronzkori város Szantorini szigetén
Akrotiri, a bronzkori városvirágzásának egy hatalmas vulkánkitörés vetett véget, az olaszországi Pompeji városhoz hasonlóan. A fejlett kultúra hirtelen elpusztult, amikor az i.e. 16. században az egész sziget pokollá változott. Folyékony magma, lávahamu és rengeteg kő, kavics repült a levegőbe, hogy utána 60 cm vastagon befedje a szigetet. A két- és háromemeletes házak 3500 éven keresztül aludták Csipkerózsika-álmukat. Akik ott éltek, elveszítették otthonukat és mindenüket. Az utókor számára jótékony volt ez, mert így menekült meg sok minden, amit máshol zivataros évszázadok szétromboltak.
Mindig is érdekelt régi idők emberének élete. Mivel szerettek foglalkozni, miről beszélgettek estefelé tv, internet előtt? Hogyan tartottak kapcsolatot más szigetek lakóival? Hogy hangzott a nyelvük? Mit ettek, mit ittak? Vidámak voltak, viccesek, vagy inkább melankolikusok? Hogy lett szerelmes a bronzkori lány a bronzkori fiúba? Milyen volt a szépségideál? Ezernyi kérdés, a legtöbbre valószínűleg soha nem lesz válasz.
A leletekből az archeológusok sok mindenre következtetnek, persze a mai gondolkodásmód logikája szerint, ami időnként tévutakra is vezethet.
Egyszer Porosz szigetén egy régész hölggyel beszélgettünk, amikor egy halom kavicsot (a mi szemünkben legalábbis csak kavics volt) egy csipesszel kis tálcákba szortírozott. Ez egy csontmaradvány, ezek cserepek, azok tényleg csak kavicsok. Ezeket vizsgálják, ilyen pici mozaikdarabkákból próbálják rekonstruálni a múltat. Fantasztikus türelem, régész-elődök sorának tudása, tapasztalata szükséges hozzá, minden elismerésem!
Minószi kultúra Akrotiri városában
A minószi kultúra az i.e. 16. században magasan fejlett kultúra volt. Ehhez tartozott Akrotiri városa is. Nem tisztázott, hogy kolónia volt, vagy lakói egyszerűen csak átvették ezt a kultúrát. Fontos kereskedelmi központ fejlődött itt, ami ideális földrajzi helyzetének volt köszönhető. Ez volt az egyetlen sziget, amit Krétáról az akkori hajókkal egy nap alatt el lehetett érni. Bronzkori hajók éjszaka nem jártak, ezért a sziget fontos szerepet játszott, köztes állomás volt az északi piacokkal folytatott kereskedelemben. A bronzkor legfontosabb alapanyaga a réz volt. A rezet Ciprusról szállították Krétára, Szantorini pont útba esett.
Az ásatások folyamán kiderült, hogy a város jól átgondolt csatornarendszerrel rendelkezett. A házakban fürdőszoba volt, amelyek lefolyóit egy gödörbe vezették, amely össze volt kötve a csatornarendszerrel. A szennyvizet tehát nem az utcára öntötték, valószínűleg a szemetet sem dobálták oda, ahogyan későbbi korokban. A Szép iránti igényükről tanúskodnak a fennmaradt falfestmények.
A fazekasműhely úgy néz ki, mintha a bronzkori fazekas éppen most hagyta volna abba a munkáját. Talán hallotta a vulkán morajlását, érezte a föld remegését és elvitorlázott egy biztonságos helyre. Ezt támasztja alá, hogy Pompejivel ellentétben későbbi korok régészei itt nem találtak emberi vagy állati maradványokat, ékszereket, kincseket. Lakói valószínűleg elhagyták a szigetet.
Élet a bronzkorban
A sziget lakói kereskedők, kézművesek és tengerészek lehettek. Állattartásra utaló jeleket nem találtak, de találtak egy agyagtáblára vésett leltári listát, amelyre lineáris A írással (ez a minószi rovásírás) gyapjút és olívaolajat vezettek fel. A sziget akkor nem volt igazán alkalmas állattartásra, ma sem az. Ezért arra a következtetésre jutottak a kutatók, hogy az alapanyagokat az északabbra fekvő szigetekről szerezték be. Itt feldolgozták a gyapjút és a lent, színezték és tovább értékesítették. Ebben az időben a pénz még nem játszott szerepet, valamiféle árukat kellett cserébe adni. Az ún. premonetáris társadalmakban ritkaság volt a munkamegosztás ezen formája.
A házakat tufakőből építették és agyaggal vakolták. Közöttük 2 – 2,2 m széles utcák vezettek, amelyek helyenként terekké szélesedtek. Voltak itt műhelyek, a kézművesek szép időben valószínűleg a szabadban dolgoztak. Más nagyobb tereket nem találtak a városban, a házak mellett nem voltak magánkertek vagy udvarok. Ilyen kis tereken cserélték ki vajon a legújabb pletykákat?
A házak földszintjén voltak a műhelyek, raktárak, üzletek. Az emeleti részen minden házban volt legalább egy dekoratív szoba falfestménnyel. A falfestményt nedves alapra kezdték festeni, ahogy a freskókat, utána szárazon folytatták. Valószínűleg emiatt különböző a felületek tartóssága. Három színt használtak, okkersárgát, vöröset és kéket. Egyszerűen azért, mert ezekhez a színekhez találtak alapanyagokat. A kontúrokat grafittal húzták ki. A színeket tisztán használták, nem keverték. Milyen lehetett egy fogadás ilyen termekben? Persze lehet, hogy eddig csak a társadalom elitjének a lakónegyedét tárták fel, talán ezért voltak a házak olyan gazdagon díszítve.
Prehisztorikus múzeum, Fira
Az Akrotiriben talált használati tárgyak, falfestményeket Firában a Prehisztorikus Múzeumban és Athénban a Régészet Múzeumban állították ki. A falfestmények, vázák, használati tárgyak a bronzkori emberek szépségszeretetéről tanúskodnak. Ezeket a 3500 éves vulkáni hamu védte meg az enyészettől.
