Délután érkeztünk a Rila kolostorhoz a Tsarev Vrah szállodába, ami a kolostor közvetlen közelében van. Az egész egy gyönyörű, romantikus völgyben van. Az 1147 m magasban lévő kolostor úgy néz ki, mintha frissen lenne felújítva, a színes freskók szinten minden négyzetcentimétert befednek.
A kolostor
Rögtön reggel érdemes bemenni, amikor még teljes a nyugalom, mielőtt jönnek a buszos tömegek. Ugyanis nemzeti emlékhely, Bulgária egyik jelképe, minden bolgár eljön ide életében legalább egyszer. Belépő a kolostorba nincs, csak a múzeumokba.
A kolostort a 10. század első felében alapították. Az első bolgár remete, Iván Rilski egy közeli barlangban élt 946-ban bekövetkezett haláláig, ennek közelében volt az eredeti kolostor. Halála után Petar cár Szófiába vitette a remete földi maradványit, valószínűleg ott avatták szentté, majd 1969-ben ide visszahozták. A Rila kolostor évszázadokon keresztül a szellemi és kulturális élet központja volt, innen küldték szét a legképzettebb szerzeteseket a 18 – 19. században egész Bulgáriába, akik iskolákat alapítottak.
1961-ben Nemzeti Múzeum lett, 1976-ban Nemzeti Történelmi Emlékhely, 1983 óta az UNESCO kulturális világöröksége. 1991 óta visszakapta szerzeteskolostori funkcióját. Az épületetek mai formája a 19. századból származik, a legöregebb az 1335-ből származó valamikor erődként szolgáló Hrelyo-torony. 100 szerzetesi cella található a kolostor 8800 m²-es területén. Vendégszobák is vannak, be kell jelentkezni és ott is lehet lakni. Mi a közeli hotelt választottuk.
A környék
A hotel nagyjából jó volt, bár egy kicsit hiányos, a kétágyas szobához csak egy szék jár, pedig ki lehetne ülni a balkonra hallgatni a patakzúgást. Olvasólámpa nincs. Puritán körülmények, ahogy kolostorközlben illik. Dehát végül is nem sok időt töltöttünk bent. Merthogy a kinti étterem az fantasztikus, finom frissensültekkel, burgasi muskotálypálinkával. Egy szép kert az erdő szélén, ahová kíváncsian benézeget egy aranysakál finom falatokat remélve. Vitt is neki a pincér egy halmaradékot, de annyian lesték egészen közelről, hogy nem mert a közelébe menni, így aztán egy kevésbé félénk cica járt jól.
A közelben van agy másik jó étterem is a patak felett, itt nagyon finoman készítették a jó bolgár kebabcsét, római köménnyel, hozzá sült krumpli reszelt sajttal. Euróval lehetett fizetni, bár van olyan, hogy elég sokáig tart, mire kitalálják, mennyi legyen. Nagy gond az értekezés, legfeljebb a fiatalabb korosztály beszél valamelyest angolul, egyébként senki semmit. Korábban volt olyan, hogy még a göröggel boldogultam a legjobban, mert a pincérnő valamikor dolgozott Görögországban. A tengerparton biztosan más a helyzet, de a hegyekbe főleg hazai turisták mennek, így talán nem is nagyon van rá szükség. Nekem mindig hiányzik egy kis csevegés a helyiekkel, nem szeretem csak kipipálni a turisztikai látnivalókat.
Túrázni is érdemes, mert gyönyörű a környék. A kolostor és a szálloda mellett továbbmentünk kocsival, egy szép tisztásról indultunk gyalog, egy kb. 1900 magasban lévő elvarázsolt kis tóhoz mentünk.