Psarades – iciri-piciri falucska a Preszpa-tónál

Psarades bájos kis falucska a Nagy-Prespa-tó parján. Kb. 60 lakosa van, de több szállodája és tavernája is. Turisták is szívesen látogatják, más tájakról érkezők vagy gyerekcsoportok. Magyar vonatkozása is van, a polgárháború borzalmai idején 1948-ban több gyereket menekítettek innen Magyarországra. Az Egri Görög Kisebbségi Önkormányzat egyik alapítója, Dr. Pancsosz Jorgosz is itt született, innen került Magyarországra.

Szállodánk a Hotel Archontiko, csodás kilátással az erkélyről a tóra, szemben pedig békésen legelésznek a csak itt jellemző mini-tehenek. Csak az ember derekáig érnek, olyan kicsik.

Családi vállalkozásban üzemel a szálloda és a taverna, ahol a családfő által fogott halat szolgálják fel. Itt a nyári szüneten lévő egyetemista unoka is besegít. Elbűvölő a szálloda mesekertje, amit szorgos kezek tartanak rendben.

Kirándulás motorcsónakkal

Kirándulni indultunk – természetesen csónakkal. A Prespa tó legendás madárvilága máshogyan nem fedezhető fel igazán. Lazaros, a családi vállalkozás feje, halásza, mindenese vitt minket, ő már megszervezte a randit a madarakkal. Valóban, ott pózoltak előttünk, repkedtek, táncoltak, köröztek fölöttünk.

Borzas pelikánok (a Wikipédia szerint: “testhossza 160-180 centiméter, szárnyainak fesztávolsága 310-345 centiméter, testtömege 10-12 kilogramm”) rózsás pelikánok (de ennél több, 5-6-féle pelikán él itt), kormoránok, gémek. A pelikánok valóban szinte táncolnak, termikus légmozgásokat követve 2000 m magasra is felrepülnek. Amikor a főnökük észreveszi, hogy elérték a kellő magasságot, kitör a körből és máshová vezeti csapatát. Hogy hová? Talán kirándulnak ők is egy másik tóhoz. Aztán megunják és visszajönnek.

Panagia Eleousa remeteség

Kikötöttünk a magas sziklák rejtette Panagia Eleousa remeteségnél, amely a 15. sz. elején épült. (Soha nem értettem, hogy tudták felépíteni templomukat egy magas szikla barlangjába, olyan időkben, amikor nem álltak rendelkezésre a mai segédeszközök. Ha a köveket nem is, valami kötőanyagot, szerszámokat fel kellett oda cipelni.) Az oszmán uralom idején telepedtek le itt a remeték és vájták a sziklába a part mentén remetelakokat. Egy egészen más világ.

Agios Achilleios

Délután a Kis-Prespa tó szigetére kirándultunk, Agios Achilleos-ra. Ide a parkolóból egy ibolygó-ringó pontonhídon lehet eljutni, szeles időben tengeribetegség-veszély! A parkolóban duci nénike olyan szívélyesen kínálta a környék közismert mezőgazdasági temékét, a 900 m magasságban termesztett óriásbabot, alias “gigantes”, hogy nem lehetett ellenálni neki, bár valószínűleg drágább volt, mint az itthoni. Így viszont amikor elkészítem a finom paradicsomos Gigantes-t, mindig az a szép forró nyári nap fog eszembe jutni.

A szigeten egy kis gyaloglás után lehet eljutni régmúlt idők bizánci bazilikájához. A romjaiban is nagyon fotogén bazilikát Samuil bolgár cár építtette 1000 évvel ezelőtt, amikor meghódította Larissát, ide helyezték Achillios püspök, Larissa szentté avatott püspökének földi maradványait.

Visszatérve Psaradesbe alkonyatkor az iciri-pici falucska békés, kicsi tehenei hazaballagnak, szétoszlanak a házak között, mindenki tudja, hol van az otthona. Idilli. Ezzel vége is az iciri-piciri mesének – legalábbis erre a napra.

Agios Germanos temploma

Úton a következő állomásunk felé tettünk egy kis kitérőt Agios Germanos falu felé, ahol egy meglepően szép 11. századi templom bújik meg egy újabb, 19. századihoz ragasztva.

Mindent összevetve, nagyon szép környék, érintetlen természettel. Feltétlenül megérdemel egy következő látogatást. Legközelebb szúnyog-sprayt vinni kell!

Filmösszefoglaló